Ugye milyen kellemetlen tud lenni, amikor elkésel a sokadik megbeszélésről, találkozóról? Pedig mindent megteszel, hogy időben elindulj, mégis mindig valahogy úgy sikerül, hogy nem érsz oda a megbeszélt időpontra. Lyukas a zokni, kiömlött a tej, még el kell menni wc-re, nem jött a villamos, pont lerobbant a busz, stb. Pedig mindent megpróbáltál. Eleinte még emészted magad rajta, majd vállat vonsz: “Én ilyen vagyok. Nem tudok más lenni, fogadjatok el így.” Akik pedig ismernek, már tudni fogják, mire számítsanak Veled kapcsolatban, ha megbeszéltek egy időpontot.

Ha késik valaki, az általában annak zavaróbb, aki pontosan érkezett, és várnia kell a másikra. Akár egyszer, akár többször fordul ez elő, nagyon bosszantó tud lenni, és a “pontosak” nem értik a későket, el sem tudják képzelni, mi akadályozza őket, hogy odaérjenek.

Mert valami akadályozza őket. De mi?

Belegondoltál már valaha, mit is jelent ez a szó pontosan: halogatás? A dolgokat szó szerint “hal...ogatjuk”, azaz “meghalasztjuk”. Amikor valaki elkésik, a megérkezést halogatja.

A pszichológiában gyakori az ún. ismétlés jelensége, amikor tudat alatt arra törekszünk, hogy egy feldolgozatlan szituációt újra és újra megteremtsünk magunknak (Freud, 1991).

A késés, halogatás esetében magát a halált idézzük meg. Valaki fontosnak az elvesztését.

Ez lehet a mi közeli veszteségünk, vagy akár generációkon átívelő veszteség. Utóbbi esetben a veszteség egy családtagunkat érte, de mi magunk is visszük a terhét - ahogyan a családállítás módszerével tapasztalni lehet (Schäfer, 2009).

Itt egy megtörtént eset:
Egy illető azzal érkezett családállításra, hogy általában sikerül elkésnie, akármennyire nem szeretne, és dühítő hogy ezen nem tud változtatni.
Családjában az apai dédpapa vonatbalesetben hunyt el. A körülmények tisztázatlanok, valószínűleg kialudt az átkelőnél a világítás, és amikor a dédpapa áthajtott a lovaskocsival, nem látta a vonatot, ami elgázolta őt. A nagypapa pár nappal a baleset után belehalt sérüléseibe. A család nem tudott mit kezdeni a veszteség okozta fájdalommal. Az állítás megmutatta, hogy a kliens késési kényszere ebből a történetből fakad. Ha a nagypapa egy kicsit előbb, vagy később ért volna az átkelőhöz, nem viszi el a vonat. A kliens tudat alatt gyakran úgy szervezte, hogy elkéssen, nehogy vele is megtörténjen ugyanez, nehogy rosszkor legyen rossz helyen. A halogatással pedig a nagypapa halálát ismételgette öntudatlanul.

Még egy érdekesség: a kliens édesapja elmondása szerint olyan típus, aki kifejezetten utál elkésni, inkább előbb szeret érkezni bő 5-10 perccel - a lényeg mindkettőjüknél, hogy ne pontosan érkezzenek...

Visszajelzésként ez érkezett a résztvevőtől: “Képzeld, már nem annyira krónikus a helyzet ezen a téren :) Csak régen tényleg valahogy el "kellett" késni.”

Te is ebben a cipőben jársz? Szerencsére utána lehet járni, Nálad miért áll fenn ez a jelenség. A tudatosítás pedig az első lépés ahhoz, hogy szokásod megváltozhasson, és beléphess a “pontosak” táborába - akik a “későket” várják.

Ha eljönnél családállításra, ide kattintva tudsz tájékozódni.

Sigmund Freud (1991) A halálösztön és az életösztönök Múzsák Kiadó, Budapest
Thomas Schäfer (2002) Ami a lelket megbetegíti, és ami meggyógyítja Bioenergetic Kft., Budapest

Két részes cikk az anyaméhen belül elveszített ikertestvér jelenségéről a Jog és Pszichológia folyóiratban:

http://jogespszichologia.hu/2016/09/18/az-anyamehen-belul-elveszitett-ikertestver/

http://jogespszichologia.hu/2016/09/21/honnan-lehet-tudni-hogy-volt-ikrem/


www.azembercsaladja.hu

Talán hallottál már ennek a módszernek a létezéséről, sőt már lehet el is mentél egy csoportba. De vajon jó helyen jártál? És mi is az a családállítás?

Napjainkban egyre többféle módszerről, segítségről hallhat az ember azzal kapcsolatban, hova fordulhat, ha problémája akad. Éppen emiatt nehéz lehet kiválasztani a legideálisabbat. Ráadásul az új módszereket mindig felkapják, sokszor földöntúli hatást társítva hozzá, így nem lehetsz benne biztos, hogy akkor most ez tényleg jó módszer, vagy csak hitegetnek.

A családállítás módszere azért lehet megosztó, mert bár tényleg hatékony módszer, nem megoldás mindenre (ahogy ezt egyetlen módszerről sem lehet állítani), ráadásul van olyan része, ami tudományosan nem magyarázható, és ez a spirituális oldal sokak számára ijesztő lehet. Alapvetően a családállítás az eredendő családodat vizsgálja, olyan szempontból, hogy van-e esetleg olyan trauma, nehézség a családban, amelyet átvehettél, "megörökölhettél" érzésben, viselkedésben, akár sorsban is, anélkül, hogy tudnál róla tudatosan, hogy nem is a saját életedet éled. Ebből a gondolatból tapasztalati úton kikísérletezett módon alakult ki a klasszikus családállítás. Mióta a '80-as években elkezdett terjedni a családállítás, sok válfaja keletkezett. Ez úgy történhetett meg, hogy a családállítás alapja maga a rendszerállítás, ami azt jelenti, hogy minden, ami rendszerben működik, megjeleníthető és változtatható a megfelelő szabályok tiszteletben tartásával. Például rá lehet nézni egy munkahelyi rendszerre, mitől, hogyan működhetne jobban, választásaidat is meg lehet könnyíteni úgy, ha megnézed, a rendszeredben hogyan jelennek meg a választható pontok, vagy akár egy személygépkocsi rendszerében azt is meg lehet állapítani állítás segítségével, hogy melyik alkatrész a hibás. Így alakult ki, hogy a családállítás módszerét elkezdték használni asztrológiai fogalmakkal egybekötve, vagy akár előző életek feltárására is, és még sorolhatnánk, mi mindenre.

Amit érdemes tudni, hogy egyik sem jó vagy rossz, mindig az a kérdés, hogy Neked mire van szükséged! Megtévesztő lehet elnevezés alapján, pontosan ki mivel dolgozik, ezért érdemes részletesen tájékozódni arról, ki milyen fajta családállítást tart, vagy akár magáról az állításvezetőről, pontosan milyen végzettségekkel rendelkezik, mennyi a tapasztalata. Legegyszerűbb azt megnézni, hogy egyáltalán számodra szimpatikus-e az illető. Szerencsére a csoportokon részt lehet venni először csak segítőként, így könnyen megtapasztalhatod kockázat nélkül, hogy jó helyen jársz-e. Ha elakadtál az életben, vagy mindig ugyanabban a szituációban találod magad, vagy van valami olyan dolog, amit már sokféleképpen próbáltál megoldani, de nem ment, érdemes első körben klasszikus családállítással ránézned a probléma gyökerére. A módszer ad egy újfajta rálátást, és bele is lehet nyúlni a rendszerbe, olyan módon, hogy az számodra a legideálisabb legyen.

Itt egy megtörtént példa: Egy hölgy párkapcsolati problémával érkezett a csoportra, a kapcsolatai különböző okok miatt sohasem fordultak komolyabbra, pedig ő vágyott arra, hogy megállapodhasson, és családja lehessen. Az állítás egy olyan családi eseményt mutatott, amiről az illető sem tudott: anyai ágon az üknagymama meghalt gyermekszülésben. A lélek ezt a tapasztalatot úgy fordítja le magában nem tudatos módon, hogy a szülés egy nagyon veszélyes dolog, bele is lehet halni. A hölgy tudat alatt olyan párkapcsolatokat választott, amelyekkel elkerülhette, hogy a kapcsolatok a gyermekáldás irányába fordulhassanak, tulajdonképpen így védelmezve a saját életét. A családállítás ilyenkor megmutatja, honnan jön ez a tudat alatti félelem, egyben tudatosítja, hogy ez nem Veled történt. Ez a felismerés, valamint az üknagymama történetének tiszteletben tartása hozza el azt a változást, hogy a lélek megengedi magának, hogy a saját életét élhesse, bármilyen befolyásoltság nélkül.

A hölgy visszajelzése az állítás után: "Azért írok, hogy megköszönjem a tegnapi napot. Nagyon hálás voltam az empatikus, de mikor lehetőség volt rá, mégis kedves-humoros közegért. Az állításban ugye az én nagymamám is felállt (hozzá tartozott a kései terhességben abortált csecsemő) és mögötte egy női ős, akiről az állításban csak azt tudtuk, régi (azaz nem a nagyanyám anyja) szintű ős. Az akkor meg nem határozható női ősnél sejtettünk egy gyerekszülés közbeni halált és a csecsemő halálát is éreztünk, amit ki is mondtál (ugye itt rázott ki sokunkat a hideg a teremben, amikor ezt a sejtésed kimondtad, engem is). Ma beszélgettem anyukámmal (nem mondtam neki, hogy állításon voltam) és megkérdeztem arról, hogy a nagymamám nagymamájáról (az én ükszüleimről, azaz az állításban csecsemőt abortáló nagyanyám nagyanyjáról) tud-e valamit. Az első mondata ez volt: hogyne, meghalt gyerekszülésben. Mondanom sem kell, egyből felültem az ágyon és a hideg is kirázott. Anyám elmesélte, az ükanyám a nyolcadik gyerek szülésekor halt meg (azon a szinten még bőven volt gyerek) és a csecsemő utána nem sokkal meghalt. Ekkor éreztem azt először (úgy, hogy öt éve ismerem tapasztalatból a módszert), hogy itt a bizonyíték, hogy működik."

Összefoglalásképp azt lehet mondani, hogy a családállítás egy olyan hatékony problémamegoldó módszer, amely pszichológiai gyökereken nyugszik, és bár van megmagyarázhatatlan, tapasztalatokon alapuló része, változást hozhat a problémádban. Erős módszer, ami ad egy löketet, és előfordulhat, hogy önmagában nem elég a megoldáshoz. Ilyen esetben érdemes más módszerekhez is nyúlni. Ha több alkalom után sem látsz változást, tapasztalataim alapján valamilyen fajta pszichoterápiát javaslok a problémád mélyebb átdolgozására.   Mivel a családállítás főleg a családi hatásokat vizsgálja, a személyes életed megélésére kevésbé kerül hangsúly. A pszichoterápia jó módja annak, hogy eltakaríthasd a saját életedben felhalmozott nehézségek porát.

www.azembercsaladja.hu

Előfordul, hogy az érzéseid megkeserítik mindennapjaidat? Akár tartósan (szakítás, depresszív állapot), akár visszatérően (összeveszés a főnököddel, szeretteiddel)? Íme egy módszer, ami segíthet!

Nehéz érzéseink feloldásához először is érdemes megvizsgálni, pontosan mi zajlik bennünk ilyenkor. Vegyünk egy példát: amikor vizsgázni megyünk, összeszorul a gyomrunk, és tudjuk, hogy nem attól van ez, hogy valami rosszat ettünk aznap, hanem a vizsga miatt izgulunk. Az erős érzést követi egy testi érzet, amely ebben az esetben a gyomrunkban egy szorító érzetként fejeződik ki, a kezeink esetleg remegnek és kihűlnek, a pulzusunk ingadozik, feszülhetnek a vállak, a mi figyelmünk mindezek fölött pedig talán el is siklik, és mindössze annyit érzékelünk - csak így, összességében, hogy "izgulok".

Ugyanígy, minden egyes pillanatban vannak testi érzeteink, amelyek az érzelmekhez kötődnek, és nem tudatosulnak, mert alapvetően kifelé, a környezetünkre szoktunk figyelni.

Ha hozzá akarunk férni az érzéseinkhez, nem kell mást tennünk, csak ráfigyelnünk testünkre. Így rálátást nyerhetünk az érzéshez kapcsolódó összefüggésekre, a figyelem pedig önmagában segít abban, hogy az érzés megváltozhasson, semlegessé, vagy akár pozitívvá válhasson.

Ez a folyamat játszódik le akkor, amikor a humanisztikus (rogersi, emberközpontú) pszichológia területéhez kapcsolódó, Eugene Gendlin osztrák származású pszichoterapeuta által bevezetett, fókuszolás nevű módosult tudatállapottal dolgozó módszert használjuk.

Nem kell megijedni attól a szótól, hogy „módosult tudatállapot”! Sokak fejében ez a kifejezés főleg filmekből ismert jelenetek alapján úgy definiálódhat, mint egy olyan kiszolgáltatott állapot, amikor az ember nincsen magánál, és azt tesznek vele mások akár jó-, akár rosszindulattal, amit csak szeretnének. Nem erről van szó. Módosult tudatállapotnak számít az is, amikor az ember a reggeli kávé mellett ücsörögve elbambul, vagy az is, amikor valaki egész egyszerűen becsukja a szemét. Azért módosult tudatállapot, mert más állapot, mint amiben egyébként szoktunk lenni.

Fókuszolás során is csukott szemmel, egyfajta befelé figyelés történik: a testre koncentrálva a figyelmet megjelenhetnek az érzések teljes valójukban, megérezhetjük az érzés testi érzetét, amelyre a hétköznapokon nem szoktunk figyelni. Ez a szokatlan önmegfigyelés vezethet el olyan felismerésekhez az érzéssel kapcsolatban, amelyet normál tudatállapotban nehéz, vagy szinte lehetetlen előidézni.

A módszer segít tudatosabbá tenni, milyen szituációban milyen érzéseink vannak. Ha tudjuk, hogy pontosan mikor mit érzünk, megismerjük a testérzeteink által diktált reakciókat, elkezdünk kapcsolatba kerülni a saját érzéseinkkel, ezáltal jobban önmagunk felé tudunk fordulni, erősödhet az intuíciónk, és ez összességében meg tudja könnyíteni életvitelünket.

A fókuszolás önismereti és személyiségfejlesztő módszer. Alkalmazásával javulhat az ember közérzete. Kiváló módszer lehet nehéz érzések, érzelmi terhek feldolgozásához.

Ajánlható önismereti úton járóknak, olyanoknak, akik érzelmeik feldolgozásához keresnek egy egyszerű módszert, illetve pszichoterápiás keretek között testi tünetek, pszichoszomatikus betegségek kiegészítő kezeléseként is jól működik.

Ha felkeltette az érdeklődésedet, keress bátran, hogy egy ingyenes próbaalkalom keretén belül kipróbálhasd, testhez álló módszer-e számodra.

http://www.azembercsaladja.hu/jelentkezes/sas-viktoria

"Szívesen mozdulnál, de nem bírsz. Szívesen kiáltanál, de felesleges. Senki se hallja. Hová tűnt hirtelen mindenki? Engem itt hagytak? Azért hagytak itt, mert nem vagyok szerethető? Nem vagyok elég jó?

Egy üvegfalon keresztül látom a világot. Akarnék nyúlni, hogy megérintselek, de csak hűvös anyagot tapintok. Elhatároztam, hogy már nem is fogok próbálkozni, soha többé. Akkor sem, amikor már itt leszel, és a karodban tartasz, megérintesz, meghallod a sírásom, és reagálsz rám. Mert ki tudja, mikor veszítelek el megint. Inkább maradok az üvegfalam mögött, ott biztonság van, ott már többé nem bánthatsz meg.”

Több, mint 100 éve az inkubátor rengeteg koraszülött baba életét menti meg, arról azonban kevés szó esik, hogy az inkubátoros babák milyen traumát élnek át, míg az életükért küzdenek, elszakítva a világtól, az anyjuktól, az érintésektől, hangoktól, szavaktól.

Kutatások tömkelege foglalkozik azzal, hogy a születés utáni első benyomások mennyire fontosak a személyiség kialakulásában.

Gondolj bele, hogy normál esetben, miután kis jövevényként megérkezel anyukád biztonságot adó, meleg, tápláló hasából, egy zord, hideg, szükségeket támasztó világban találod magad. Visszavágysz a meleg, biztonságos helyre, és miután anyukád testéhez érhetsz, valamennyire ismét részesülhetsz abban a megnyugtató érzésben, hogy anya ott van.

De mi van akkor, ha ez nem adatik meg? Rendben, hogy az inkubátor a túlélésedet szolgálja, és igen, szükség van rá. A lélek mélyén viszont megtörténik ennek a helyzetnek a megélése, amire az ember tudat alatt egész életében emlékezni fog, és ez az emlék kihathat az ember viselkedésére, érzésvilágára.

A legalapvetőbb mozzanat, ami ilyenkor lejátszódik a lélekben, az az ősbizalom elvesztése. Bizalom másokban, bizalom magamban, bizalom az életben.

Bármilyen, anyától való hosszabb (pár nap vagy több) elszakadás esetén (pl. betegség, kórház), kialakul ez az alapbizalmatlanság, ami a jellemet is úgy formálja, hogy az átélő nem fog tudni egészséges módon kötődni embertársaihoz. Mindenkinél más mértékben károsulhat ez a képesség, többek között az elszakadás hosszától is függően.

Ilyenkor az anyával való kapcsolat is sérülhet. Az elszakított gyerekben maradhat egy „tüske”, az édesanyjával kapcsolatban, ami nehezen megfogalmazható és megfogható, még akkor is, ha a viszonyuk később jó lesz.



Az inkubátoros érzésvilág is megmaradhat, olyan módon, mintha az embert mindig üvegfal venné körül. Nehezen jutnak el az információk, nehéz kapcsolódni másokhoz.

Gyakori, hogy az elszakított gyereknek alacsony lesz az önbizalma, megélheti, hogy ő bizony „nem jó”, nem kell senkinek. A lélek furcsa logikával rendelkezik, az elhagyatást belül mélyen így magyarázza meg magának. Könnyen előfordulhat, hogy felnőttként a személyiség mindig tökéletességre fog törekedni, a személy maximalista lesz, mondván, nehogy még egyszer megismétlődjön, hogy ő „nem elég jó”. Mert akkor az is megtörténhet, hogy magára marad, mint akkor régen.

Ha magadra ismertél, az a jó hírem, hogy megtetted az első lépést: beazonosítottad, tudatosítottad, hogy ez Téged érinthet.

Megteheted, hogy homokba dugod a fejed, és ugyanúgy élsz, mint eddig: megmaradhatnak kapcsolati, párkapcsolati problémáid, ráfoghatod arra, hogy te ilyen vagy, és kész. Vagy dönthetsz úgy is, hogy kezedbe veszed az irányítást, és erőt kovácsolsz a hátrányodból!

Ha úgy érzed, mélyebben is foglalkoznál ezzel a témával, leginkább olyan technikákat javaslok, amelyek vagy érintéssel, vagy módosult tudatállapottal dolgoznak. Mivel a trauma is olyan időszakban történt, amikor még a beszédnek nem volt szerepe, ezek a módszerek tudják leginkább felszínre hozni, és enyhíteni a történet súlyát. Fel lehet dolgozni ezeket az érzéseket szakember segítségével, jobban fogsz tudni kapcsolódni másokhoz, olyan életet élhetsz, mint bármelyik másik ember!

Saját praxisomban azt tapasztaltam, hogy ennek a problémának a feldolgozásához kedvező a fókuszolás, amely módszerről a következő cikkemben lehet olvasni.

Ízelítő:http://www.azembercsaladja.hu/fokuszolas
 

Én is ebben a cipőben jártam, nem is egyszer, és sokáig azt gondoltam, hogy nincs is ezzel semmi baj. Nem is volt, míg a kapcsolatok sorra elkezdtek kísértetiesen hasonló módon nem működni.

Többek között ez vitt oda is, hogy pszichológussá váljak. Utamon sok olyan nőt megismertem, aki szintén így járt, és történeteink néhány tipikus pontban találkoztak.

Mire is gondolok?

Érezted már úgy, hogy csak te adsz bele a kapcsolatba?

Egyszercsak eltűnt a szex a kapcsolatból?

Megcsalás történt, bárki részéről? Vagy eleve háromszög helyzetből indult a kapcsolat?

Érezted úgy, hogy a másik nem szeret eléggé?

Gondoltál már arra, hogy neked milyen töketlen tud lenni a párod?

Vagy egyszerűen csak érezted azt, hogy valami nem stimmel?

És a rossz kapcsolat ellenére nagyon ragaszkodsz a másikhoz?

Lehet, hogy te a szerelem számlájára írod, és valóban megjelenhet a szerelem a nagy korkülönbséges kapcsolatokban, azonban a mélyben legtöbbször pszichológiai okok húzódnak meg egy ilyen kapcsolat kialakulásánál.

Amikor olyan pár találkozik, akik közt nagy a korkülönbség, szinte biztos, hogy saját ellentétes nemű szülőjüket keresik a kapcsolatban. A lányok az apjukat, a fiúk az anyjukat.

Állj! Én miért keresném az apámat a párkapcsolatomban, amikor volt (és van) is apám? Sőt, a kapcsolatunk is jó. Talán túlságosan is.

Az apa hiánya ilyenkor nem fizikai, hanem lelki. Valami miatt nem tudott megteremtődni az egészséges apa-lánya kapcsolat.
Például az apa nem tudott lelkileg jelen lenni a kapcsolatban. Vagy az anya (fizikai vagy szintén lelki) hiánya miatt apa és lánya kis cinkos társakká váltak, így lelkileg egyenrangúként működtek. Pedig a normális az lenne, hogy az apa-lánya kapcsolatban az apa a nagyobb, az erősebb, a gondoskodó, mivel mindig a nagyobb vigyáz a kisebbre.
És olyan is van, hogy a lány lelki támasza és tanácsadója lesz az apjának, és bár ez kívülről - sőt, belülről is - jónak tűnhet, mégsem ideális, hiszen ilyenkor a lány az igazi apai minőséget a párkapcsolatában keresi, ahol pedig nőnek kellene lennie, nem gyereknek. Ilyenkor a normális alapviszony megfordul, és a lány válik lelkileg a saját apja anyjává, azaz a saját nagymamájává!

Ez magyarázza, hogy a férfi miért lesz töketlen, hisz nem tud férfi lenni a kapcsolatban, hanem vagy apa lesz, vagy pedig gyerek.
Igen, gyerek. A nagy korkülönbséges kapcsolatokban az idősebb fél is a fiatalabban keresi a szülőjét. Egymás szülőpótlása folyik.

Amikor anyaként vagy jelen a saját párkapcsolatodban, elkezdheted úgy érezni, hogy csak te adsz a másiknak.
Ráadásul az idősebb fél már többet élt, mint te, ebből kifolyólag több tapasztalata, csalódása van, mint neked. Neki kéne többet adnia a kapcsolatba, hogy kompenzáljon téged a korbeli és lelki eltérés miatt. Ilyenkor fér bele és szükséges is a kapcsolat fenntartásához a nercbunda!
Ha viszont nincs bunda, sem többletszeretet, előfordulhat, hogy úgy érzed, csak te adsz a kapcsolatba, csak te küzdesz érte. Nem egy boldog kapcsolat alapja, az tuti.

És ki akarna szexelni a saját szülőjével? Na, hát, mivel rávetíted apát-anyát a párodra, előfordulhat, hogy nem fogod őt kívánni...

Ha pedig megcsalásra kerül a sor, bizonyára már kitaláltad, hogy ilyenkor az történik, hogy az elégedetlen felek elkezdik keresni máshol a hiányzó férfi-női minőséget.

A párod apa-szerepben sosem fog tudni úgy szeretni, mint egy férfi, ezért hiányolni is fogod a kapcsolatból a szeretetet, úgy érezheted, valami nagyon nem stimmel.

És akkor miért ragaszkodsz mégis túlkoros párodhoz?
Mert az apai figyelmet is magadénak akarod tudni. Meg hát szereted, na.
Viszont amint feltankolsz az apai minőségből, a szeretet is meg fog kopni, egész egyszerűen elveszted az érdeklődésed a másik felé. Már odaadta, ami tudat alatt kellett neked.

Azért ne ijedj meg, ha magadra ismertél a fent leírtakból, nem kell rögtön kenyértörésre vinni a kapcsolatodat. Ha elkezdtek mindketten dolgozni magatokon, és ráléptek az önismeret útjára, a kapcsolat menthető lehet.

Az önismeret egyik lehetséges módja – ami nálam is működött – a pszichoterápia. Segítségével megtalálhatod magadban azt, ami a kapcsolatodból hiányzik, és levághatsz néhány felesleges kanyart az úton, sőt, megúszhatsz pár tönkrement párkapcsolatot.

Pszichoterápia mellett hatékony kiegészítő lehet a családállítás módszere is.