Az Ember Családja

Pszichológia, családállítás, lelki egészség

Állandóan elkésel?

2017. január 30. 15:09 - Sas Viktória

Ugye milyen kellemetlen tud lenni, amikor elkésel a sokadik megbeszélésről, találkozóról? Pedig mindent megteszel, hogy időben elindulj, mégis mindig valahogy úgy sikerül, hogy nem érsz oda a megbeszélt időpontra. Lyukas a zokni, kiömlött a tej, még el kell menni wc-re, nem jött a villamos, pont lerobbant a busz, stb. Pedig mindent megpróbáltál. Eleinte még emészted magad rajta, majd vállat vonsz: “Én ilyen vagyok. Nem tudok más lenni, fogadjatok el így.” Akik pedig ismernek, már tudni fogják, mire számítsanak Veled kapcsolatban, ha megbeszéltek egy időpontot.

in-a-rush.jpg

Ha késik valaki, az általában annak zavaróbb, aki pontosan érkezett, és várnia kell a másikra. Akár egyszer, akár többször fordul ez elő, nagyon bosszantó tud lenni, és a “pontosak” nem értik a későket, el sem tudják képzelni, mi akadályozza őket, hogy odaérjenek.

Mert valami akadályozza őket. De mi?

Belegondoltál már valaha, mit is jelent ez a szó pontosan: halogatás? A dolgokat szó szerint “hal...ogatjuk”, azaz “meghalasztjuk”. Amikor valaki elkésik, a megérkezést halogatja.

A pszichológiában gyakori az ún. ismétlés jelensége, amikor tudat alatt arra törekszünk, hogy egy feldolgozatlan szituációt újra és újra megteremtsünk magunknak (Freud, 1991).

A késés, halogatás esetében magát a halált idézzük meg. Valaki fontosnak az elvesztését.

Ez lehet a mi közeli veszteségünk, vagy akár generációkon átívelő veszteség. Utóbbi esetben a veszteség egy családtagunkat érte, de mi magunk is visszük a terhét - ahogyan a családállítás módszerével tapasztalni lehet (Schäfer, 2009).

Itt egy megtörtént eset:
Egy illető azzal érkezett családállításra, hogy általában sikerül elkésnie, akármennyire nem szeretne, és dühítő hogy ezen nem tud változtatni.
Családjában az apai dédpapa vonatbalesetben hunyt el. A körülmények tisztázatlanok, valószínűleg kialudt az átkelőnél a világítás, és amikor a dédpapa áthajtott a lovaskocsival, nem látta a vonatot, ami elgázolta őt. A nagypapa pár nappal a baleset után belehalt sérüléseibe. A család nem tudott mit kezdeni a veszteség okozta fájdalommal. Az állítás megmutatta, hogy a kliens késési kényszere ebből a történetből fakad. Ha a nagypapa egy kicsit előbb, vagy később ért volna az átkelőhöz, nem viszi el a vonat. A kliens tudat alatt gyakran úgy szervezte, hogy elkéssen, nehogy vele is megtörténjen ugyanez, nehogy rosszkor legyen rossz helyen. A halogatással pedig a nagypapa halálát ismételgette öntudatlanul.

Még egy érdekesség: a kliens édesapja elmondása szerint olyan típus, aki kifejezetten utál elkésni, inkább előbb szeret érkezni bő 5-10 perccel - a lényeg mindkettőjüknél, hogy ne pontosan érkezzenek...

Visszajelzésként ez érkezett a résztvevőtől: “Képzeld, már nem annyira krónikus a helyzet ezen a téren :) Csak régen tényleg valahogy el "kellett" késni.”

Te is ebben a cipőben jársz? Szerencsére utána lehet járni, Nálad miért áll fenn ez a jelenség. A tudatosítás pedig az első lépés ahhoz, hogy szokásod megváltozhasson, és beléphess a “pontosak” táborába - akik a “későket” várják.

Ha eljönnél családállításra, ide kattintva tudsz tájékozódni.

Sigmund Freud (1991) A halálösztön és az életösztönök Múzsák Kiadó, Budapest
Thomas Schäfer (2002) Ami a lelket megbetegíti, és ami meggyógyítja Bioenergetic Kft., Budapest

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azembercsaladja.blog.hu/api/trackback/id/tr4312169078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anyacska7 2017.05.29. 11:02:49

Nekem érdekes módon hasonló téma jár már napok óta a fejembe. Az ismétlés karmája. A férjemtől elválva azt hittem lezártam az akkori feladatot, vagyis megtanultam a leckét. Tudni kell azt, hogy mai napig is fel tud idegesíteni még a jelenléte is, pedig már 7 éve elváltunk. Nemrég zártam le egy barátságnak álcázott kapcsolatot amiről most úgy érzem, hogy hasonló dolgok zavartak akár a férjemnél. Nem tudom pontosan mi, de azt hiszem az, hogy olyan helyzetekben találtam mindig magam, hogy kényszert éreztem a bizonyitásra, az igazolásra...én jó vagyok, én méltó vagyok a szeretetre és ehhez hasonló. Mostanában azonban beveszem a tablettámat ( a leszarom tabletát) és egyszerűen hidegen hagy, hogy ki mit gondol rólam. De az exem jelenléte még mindig idegesít.

Sas Viktória 2017.05.29. 11:25:46

@anyacska7: Az ismétlődő helyzetekben az a nehéz, hogy annyiszor újraismétlik magukat, ahányszor nem nézünk a mélyükre. Az első, és legnagyobb lépés a felismerés, ez már fél siker ;)